Az osztrák munkajog szerint a felmondás a munkaviszony rendes végződése, ha ez meghatározatlan időre lett megkötve. Az osztrák munkaviszony felmondása mellett az osztrák munkajog több lehetőséget is ismer, amivel véget érhet egy munkaviszony:

• felmondás munkavállaló részéről
• felmondás munkaadó részéről
• felmondás a próbaidő alatt
• előre meghatározott időre kötött szerződés lejárása
• jogszerű elbocsátás (a munkaadó részéről)
• megalapozott kilépés (a munkavállaló részéről)
• közös megállapodás a munkaviszony megszüntetéséről

Felmondás a munkavállaló által (Arbeitnehmerkündigung)

Amennyiben meghatározatlan időre megkötött munkaviszonyról van szó, a munkavállaló felmondással tudja egyoldalúan bevégezni a munkaviszonyt. A felmondás nem kell, hogy írásban legyen kiállítva és a törvény más formát sem ír elő. A szóbeli felmondás is érvényes, hacsak a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés nem rendelkezik másképpen. Későbbi bizonyítás céljából viszont célszerű írásban felmondani.

A felmondás attól a pillanattól lép érvénybe, amikor a munkavállaló megkapja vagy (szóbeli felmondás esetén) tudomást szerez róla. Ettől a naptól kell számolni a felmondási időt is.

Kündigungstermin (felmondási időpont) az az időpont, mivel véget ér a munkaviszony. Kündigungsfrist (felmondási határidő) az az időtartam, ami a felmondás érvénybelépése és a felmondási időpont (Kündigungstermin) között legalább el kell hogy teljen. Amennyiben a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés nem rendelkeznek másképpen, az alkalmazottak (Angestellte) hónap végével mondhatnak fel, 1 hónapos határidő betartása mellett. Dolgozók (Arbeiter) esetében a felmondási határidőt és időpontot szinte mindig a kollektív szerződés határozza meg.