Az osztrák munkajog alapelve a munkavállaló védelme, azaz a munkaadó gazdasági erejének egyensúlyozása. A munkajog elsősorban magánjogon alapuló munkaviszonyokra alkalmazható, melyek munkaszerződés megkötésével jönnek létre. A szerződést osztrák jog szerint nem kötelező írásban megkötni, szóbeli megállapodás is létrehozhat munkaviszonyt. A későbbi konfliktusokra tekintettel léve viszont igen célszerű munkaszerződéseket írásba foglalni, sőt még jobb, ha ügyvéd fogalmazza meg őket.
A munkavállalókat Ausztriában két csoportra osztják: különbséget tesznek egyrészt a dolgozók és másrészt az alkalmazottak között. Ennek a különbségtételnek következményei vannak a felmondási időre és a betegállományra is. Gyakran a dolgozók és az alkalmazottak részére külön-külön kollektív szerződés létezik.
Ausztriában munkát vállalni lehet teljes állásban is, és részállasban is. A legtöbb kollektív szerződés 38,5 órás munkahetet ír elő, a törvény szerint (kollektív szerződés hiányában) heti 40 óra a normális munkaidő. A túlórákra külön szabályok érvényesek. A munkavállalónak általában évente 25 nap fizetett szabadság jár.
A munkavállaló általában jogosult 13. és 14. havi fizetésre (Urlaubsgeld és Weihnachtsremuneration), melyet félévente vagy negyedévente szokás kifizetni.
A munkaviszony megszűnése több féle módon lehetséges: amennyiben a szerződést meghatározatlan időre kötötték a felek, a munkaviszony közös megállapodással (einvernehmliche Lösung), rendes felmondással (Kündigung), haladéktalan elbocsátással vagy kilépéssel érhet véget. A felmondás egy előre (szerződésben vagy törvényben) meghatározott felmondási időhöz van kötve. Az elbocsátáshoz és a munkavállaló idő előtti kilépéséhez pedig súlyos oknak kell fennállni. Közös megállapodással bármikor, ok és határidő nélkül véget érhet a munkaviszony.
Célszerű itt is ügyvédhez fordulni, aki segít tisztázni a jogosultságokat.