Munkaszerzödés Ausztriában

Az osztrák munkajog alapelve a munkavállaló védelme, azaz a munkaadó gazdasági erejének egyensúlyozása. A munkajog elsősorban magánjogon alapuló munkaviszonyokra alkalmazható, melyek munkaszerződés megkötésével jönnek létre. A szerződést osztrák jog szerint nem kötelező írásban megkötni, szóbeli megállapodás is létrehozhat munkaviszonyt. A későbbi konfliktusokra tekintettel léve viszont igen célszerű munkaszerződéseket írásba foglalni, sőt még jobb, ha ügyvéd fogalmazza meg őket.

A munkavállalókat Ausztriában két csoportra osztják: különbséget tesznek egyrészt a dolgozók és másrészt az alkalmazottak között. Ennek a különbségtételnek következményei vannak a felmondási időre és a betegállományra is. Gyakran a dolgozók és az alkalmazottak részére külön-külön kollektív szerződés létezik.

Ausztriában munkát vállalni lehet teljes állásban is, és részállasban is. A legtöbb kollektív szerződés 38,5 órás munkahetet ír elő, a törvény szerint (kollektív szerződés hiányában) heti 40 óra a normális munkaidő. A túlórákra külön szabályok érvényesek. A munkavállalónak általában évente 25 nap fizetett szabadság jár.

A munkavállaló általában jogosult 13. és 14. havi fizetésre (Urlaubsgeld és Weihnachtsremuneration), melyet félévente vagy negyedévente szokás kifizetni.

A munkaviszony megszűnése több féle módon lehetséges: amennyiben a szerződést meghatározatlan időre kötötték a felek, a munkaviszony közös megállapodással (einvernehmliche Lösung), rendes felmondással (Kündigung), haladéktalan elbocsátással vagy kilépéssel érhet véget. A felmondás egy előre (szerződésben vagy törvényben) meghatározott felmondási időhöz van kötve. Az elbocsátáshoz és a munkavállaló idő előtti kilépéséhez pedig súlyos oknak kell fennállni. Közös megállapodással bármikor, ok és határidő nélkül véget érhet a munkaviszony.

Célszerű itt is ügyvédhez fordulni, aki segít tisztázni a jogosultságokat.

Osztrák OG cégalapítás

Az osztrák társasági jog különbséget tesz a személyi társaságok és a vagyontársaságok között. Ez első csoporthoz, a személyi társaságok körébe tartozik az OG és a KG vállalati formája. Mindkét társasági forma hasonlít egymáshoz. A KG alapítása külön cikkben található.

Az OG („offene Gesellschaft” vagyis „nyitott társaság”) valamelyest megfelel a magyar Kkt.-nak. („Közkeresetű társaság”). Alapításához legalább két tagra van szükség, akik jogilag alapvetően egyenrangúak a társasági jogok gyakorlásában.

Az OG-nál, mint minden személyi társaságnál, nincs törvény által előírt minimális alaptőke. Az alapítási költségek szempontjából tekintve ez az egyik legalapvetőbb különbség a személyi társaságok és a GmbH között. A másik lényeges különbség a tagok felelősségét illeti meg: amíg a GmbH-nál a tag személyesen (személyes vagyonával) nem felel a társaság tartozásaiért, ez a személyi társaságoknál másképp van. Mivel itt nincs alaptőke, az összes tag a társaság tartozásaiért teljes egészében személyes vagyonával is felel.

A társaságok között jelentős adójogi különbségek is vannak: amíg a vagyontársaságok (GmbH, AG) fix adókulcs szerint adóznak, az OG-nál és a KG-nál a tagok maguk fizetnek személyi jövedelemadót, a társaság maga viszont nem adóköteles.